Második szólóalbumán a BTS énekese egy derűsebb úton halad, miközben az igaz szerelem nyomába ered
★★★★☆
Rhian Daly, 2024.07.19.
A Muse a BTS sztárjának, Jiminnek második szólóalbuma egy erőteljes szívveréssel indul. Ahogy ez a ritmus lüktet és dübörög, körülötte csillogó és szikrázó hangjegyek bontakoznak ki, mintha varázslatot szőnének az énekes köré. A nyitány maga a varázslat – akár egy jelenet a Hirtelen 30-ból, amikor Jennifer Garnerre rászórják a bűvös port. Jimin azonban nem az idő múlását szeretné siettetni, hanem a szerelmet keresi. „Yeah, I want a real good love” [Igen, egy igazán jó szerelemre vágyom] – énekli nem sokkal később a Rebirth (intro)-ban. „I’m trying to find that love.” [Keresem azt a szerelmet]
Majdnem másfél évvel rekordokat döntő debütáló szólóalbuma után érkezik a Muse, amely mintha megfordítaná a Face világát. Az első lemez sokkal komorabb volt, egy érzelmi hullámvasutat rajzolt fel az önmagunkkal való szembenézésről, annak jó és rossz oldalával együtt. A fény és sötétség közötti folyamatos küzdelem határozta meg, ami itt nagyrészt hiányzik – a Muse azonban továbbra is hordoz egyfajta kettősséget, még ha sokkal finomabban is.
Érezhető ez abban is, ahogyan Jimin a szerelemről énekel, hiszen az album két felében egészen eltérően közelíti meg a témát. Az első részben egy kapcsolat kezdeti, mámoros szakasza ragadja el, amit hol felszabadult, hol gyengéd dalokban önt formába. A Smeraldo Garden Marching Band – amelyet lazán a The Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band albuma ihletett – ezt az érzést ragadja meg, sugározva az öröm és a könnyedség hangulatát.
Gyakran távoli éljenzések törik meg Jimin sorait, és apró, játékos pillanatok tarkítják a dalt – például amikor mókás, elcsukló hangon invitálja beszélgetésre a másikat: „talk about us” [beszéljünk rólunk]. Ez a bolondos hangulat tökéletesen visszaadja azt a szédítő érzést, amit a szerelem okoz. Egy visszafogott utalás is megbújik benne a The Beatles-re, amikor bevallja: „I wanna hold your hand” [Meg akarom fogni a kezed], míg Loco lendületes rapbetétje tovább fokozza a dal határtalan, ragyogó energiáját.
A játékosság már Smeraldo Garden Marching Band előtt megjelenik. Ezt egy átvezető szám, a Showtime előzi meg, amely visszautal a Face album Face-off című számára, a fúvós kíséret és a menetelős melódia hangulatával. A szám végén Jimin egy extravagáns műsorvezető szerepébe bújik, bemutatva a fiktív zenekarát.
A fúvósok szintén visszafogott, de isteni szerepet játszanak a Muse első felének utolsó számában. A Slow Dance egészen az utolsó percéig egy kellemes R&B szám formáját ölti, amelyen egy ujjbeggyel pengetett gitárszólam halad, miközben Jimin és az amerikai énekesnő, Sofia Carson felváltva éneklik a versszakokat, „cheek to cheek” [arcukat összeérintve] miközben együtt táncolnak végig egy „last romance” [utolsó románcon]. Carson lélegzetelállítóan előadott részének végén a fúvósok megszólalnak, és – csak egy pillanatra – felemelik a számot a mennyekbe.
A Muse második fele más irányt vesz, mind abban, ahogyan a szerelemről beszél, mind abban, hogy mennyi reményt közvetít. Elmaradnak a szellős, vidám hangok, és valami szenvedélyesebb veszi át a helyüket. A Be Mine egyenes utat választ, Jimin magabiztosan mondja partnerének: „I know what you want / Baby, I want the same” [Tudom, mit akarsz / Baby, én is ugyanazt akarom], majd ráparancsol: „Baby come, baby come / Show me what, show me what love is” [Gyere baby, gyere baby, mutasd meg, mutasd meg mi az a szerelem]. Mindezt Latin gitárok fonják össze egy mély Afrobeat alapú ritmussal, miközben a dal énekese éjszakába nyúló vadászatába kezd.
A Who visszarepít a kétezres évek R&B-jének csúcsára, miközben alkotója próbálja kitalálni, ki iránt vágyik a szíve. Tele van zűrzavarral – „Is she something that I see every day? / Is she somewhere a thousand miles away?“ [Ő az, akit minden nap látok? / Vagy ezer mérföldnyire van tőlem?] – töpreng egy ponton –, és érezhető, hogy a kétségbeesés első pillanatai is megjelennek a dalban. „If every day I think about her […] Then tell me why haven’t I found her?“ [Ha minden nap rá gondolok […] Akkor miért nem találtam még meg őt?] – kérdezi Jimin, aki kétségkívül azt a gondolatot fogalmazza meg, amit a mai világ képvisel, ahol az emberek folyton jobbra és balra húznak, de még mindig küzdenek, hogy megtalálják az igazit.
Végül egy gyors kitérő következik, amely visszavezeti a hallgatót az első fél lelkisége felé a rajongóknak szóló Closer Than This című dallal – egy édes, ha kissé túlzottan érzelgős, óda a BTS rajongóihoz, az ARMY-hoz. Első pillantásra nem igazán illeszkedik a lemez többi dalának narratívájába – a szerelem keresésébe és az ezzel járó zűrzavarokba. De Jimin ígéreteivel, hogy „never let you go” [soha nem engedlek el], talán egy tanulságot is közvetít mindannyiunk számára: sokféle szeretetet kell ápolnunk, nem csak az intenzívet.
A Muse tehát egyszerre realista és romantikus keresés valami több után. Kevesebb kockázatot vállal, mint a Face, de egy koherens, kifinomult egészet alkot, amelyet Jimin és produceri csapata irányít – a szoros együttműködő partnerek, mint Pdogg, GHSTLOOP és EVAN, valamint olyan nagy nevek, mint Jon Bellion és Ryan Tedder. Mivel körülbelül ugyanabban az időszakban készült, mint a szóló debütálása, nehéz előrelépésként kezelni, inkább mélyebbre ás egy másik oldalon, hogy hová is vezethet a hangzása.
Részletek
Lemezkiadó: Big Hit Music
Lemez megjelenésének dátuma: 2024.07.19.
Leave a Reply