TIME interjú SUGA-val

SUGA (BTS) az Agust D néven megjelentetett új szólómixtape-jéről, a D-2-ről mesél

Raisa Bruner, 2020.05.22.

Az elmúlt négy évben rengeteg minden megváltozott a dél-koreai Min Yoongi számára, akit rajongók milliói a BTS nevű K-pop együttes idoljaként, SUGA-ként, a rapkarrierjét követők pedig Agust D művésznéven ismernek. 2016-ban a BTS világsikerek felé tartott — egy feltörekvő, hétfős csapatként a K-pop szcénában, akik épp csak elkezdték kiadni azokat a rekorddöntő projekteket, amelyek mára meghatározzák őket. Ugyanebben az évben jelent meg Min első szólómixtape-je, az Agust D: meglepően nyers és őszinte számok gyűjteménye, amelyben szembenézett a mentális egészséggel kapcsolatos démonaival, miközben magabiztos rapattitűdjét nyers hiphop alapokra építette.

Négy évvel később újra itt van — ezúttal váratlanul, május 22-én dobta piacra második szólómixtape-jét, a D-2-t, miután egy héten át rejtélyes teasereket osztott meg a közösségi médiában. Szokatlan időket élünk világszerte, és a K-pop ipar, illetve az előadók sem kivételek ez alól; a BTS-nek most épp diadalmenet-szerű világturné kellős közepén kellene lennie, élvezve a februári Map of the Soul: 7 megjelenésének sikereit. (Ezen a hétvégén léptek volna fel a New Jersey-i MetLife Stadionban.) Ehelyett SUGA és a csapat másik hat tagja egy helyen ragadtak — talán pályafutásuk eddigi leghosszabb kényszerpihenőjére.

A TIME a D-2 megjelenése előtt beszélgetett SUGA-val új munkájának komplex témáiról és inspirációiról — a Moonlight befelé forduló szövegétől kezdve az RM közreműködésével készült Strange kritikus szemléletéig. A válaszai — itt angol fordításban — egy olyan előadót villantanak fel, aki mindig is nagyon tudatos volt a nyilvánosság előtt betöltött szerepéről, és inkább hallgat, mintsem túlmagyarázza magát — hagyva, hogy a munka beszéljen helyette. A TIME-nak elmondott mottója, a What’s good is good [„Ami jó, az jó”], jól tükrözi ars poeticáját: egy szerény, könnyed személyiség — akinek azonban rengeteg mondanivalója van, ha vesszük a fáradságot, és igazán odafigyelünk.

Nem ő az egyetlen BTS-tag, aki szólóprojektet adott ki: RM és j-hope is előálltak már a saját anyagaikkal. Egyedül ő az azonban, aki alteregót ölt magára, amikor külön útra lép. „Így sokkal nyersebb oldalamat tudom megmutatni” — mondja a személyiségéről Agust D-ként. Céljáról pedig: „Nem valami újnak az erőltetett kipróbálásán volt a hangsúly, inkább csak azt a zenét készítettem el, amit én akartam.” A D-2 megjelenése előtt már így is a közösségi média trendlistáin pörgött a projekt. Ez a BTS története — és Agust D-é is, aki bármennyire low-key, óhatatlanul magával sodródik benne.

TIME: Már hét éve vagy a BTS tagja, és az előző szólómixtape-ed 2016-ban jelent meg. Az idő, a változás és a növekedés végig jelen van ezen a mixtape-en, különösen az első szám, a Moonlight esetében. Ahogy visszatekintesz az elmúlt évekre, szerinted mi változott?

MIN: Az életem ugyanaz. A munkamódszereim és a napi rutinom nem sokat változott. Talán a pozícióm a zeneiparon belül? Zenészi szempontból változás lehet, hogy elég szép eredményeim voltak a BTS-albumokkal vagy más külső munkákkal. Magánemberként is sokkal érettebb vagyok, mint 2016-ban voltam.

A Daechwita című számban a koreai hagyományok is megjelennek — mind a szövegben, mind a zenei formában, panszori narratív techniká¹val és kkwaenggwari ütőhangszer²rel. Miért fontos számodra, hogy továbbra is megőrizd és beépítsd ezeket a koreai zenei hatásokat a zenédbe?

A Daechwita témája már akkor a fejemben volt, amikor elkezdtem dolgozni a számon, ezért beépítettem egy igazi Daechwita³ hangját. Az első gondolatom az volt, hogy azt a zenét szeretném felhasználni, amelyet a király ceremoniális bevonulásakor játszanak — így természetes módon váltak a koreai elemek a szám és a klip lényegi komponensévé.

Idén rengeteg előadóval dolgoztál együtt — szerepeltél Halsey albumán, megjelent egy közös számod IU-val, és most olyan hangokat hívtál be a projektedbe, mint MAX, NiiHWa, Kim Jong-wan és RM. Mi tesz számodra sikeressé egy kollaborációt?

Hálás vagyok, hogy mindenkinek jó véleménye volt a zenémről — különösen Kim Jong-wan (a NELL-ből), aki azt mondta, élvezettel hallgatta az első, 2016-os mixtape-emet. A munkafilozófiám az, hogy „ami jó, az jó”, szóval úgy gondolom, egész jól rá tudok hangolódni mindenki saját mércéjére.

Mi a különbség Agust D, a szóló rapper és SUGA, a BTS-tag között? És mi az, ami ugyanaz marad?

A különbség az, hogy Agust D-ként sokkal több mindent kifejezhetek nyíltan, és sokkal nyersebb oldalamat mutathatom meg. Ami hasonló: mindketten az álmokról és a reményről beszélnek.

A Strange-ben a társadalom bizonyos aspektusait kritizálod, és arról is szó esik, milyen magányos lehet az, ha valakinek eltérő véleménye van. Fontosnak tartod, hogy hozzád hasonló közszereplők megkérdőjelezzék a normákat, és felvessék a kérdést, hogyan élünk?

Én csak felteszem a kérdést — innentől minden az egyénen múlik. Úgy gondolom, hogy akik ekkora hatással vannak másokra, azoknak sokszor jobb óvatosnak maradni, és nem túl hangosan hangoztatni a saját, elkerülhetetlenül részrehajló nézeteiket.

Trap, hiphop, rock, pop és R&B is megjelenik ezen a mixtape-en — sokszor egyazon számon belül. Ez a stíluskeverés a BTS egyik védjegye, és az első mixtape-en is jelen volt. A globális popzenében is mára ez lett a norma. Producerként milyen módon próbáltál újítani ezen a mixtape-en?

Nem az volt a cél, hogy mindenáron valami újat kísérletezzek ki, hanem hogy azt a zenét készítsem el, amit el akartam készíteni. Nem vagyok túlságosan válogatós műfajok vagy crossoverek terén. Ami jó, az jó, és az ítélet a hallgatók kezében van. Csak azt csinálom, amit én szeretnék.

Van még bármi, amit szeretnél, ha a hallgatók tudnának erről a projektről, az alkotás folyamatáról, vagy arról, hogyan kezeled az idei tavasz váratlan változásait?

Jó tudni, hogy az is rendben van, ha a dolgok nem a tervek szerint alakulnak — mert mindig el lehet kezdeni elölről. Maradj nyugodt, válaszd a következő legjobb opciót, és menj tovább.

Az eredeti szöveg forrása: TIME

1. egy hagyományos koreai előadóműfaj, amelyben egy énekes (sorim) dobkísérettel mesél el hosszú, epikus történeteket — egyszerre zenei, narratív és színházi élmény. ↩︎
2. kisméretű, éles hangú, kézben tartott rézütőhangszer (gong), amely meghatározó szerepet játszik a koreai népi katonazenében és a szertartásos felvonulások ritmusvilágában. ↩︎
3. eredetileg királyi udvari katonai induló volt, amelyet fúvós hangszerekkel és dobokkal adtak elő parádékon és ceremóniákon ↩︎

Olvasd el a további TIME fordításunkat is: